Beszámoló a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus munkájáról

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Nyelv és kultúra a változó régióban címmel 2011. augusztus 22–27. között Kolozsváron rendezte meg VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusát a Babeş–Bolyai Tudományegyetem, az Erdélyi Múzeum-Egyesület, a Kríza János Társaság, a Magyar Tudományos Akadémia Kolozsvári Bizottsága és a marosvásárhelyi Sapientia Egyetem közreműködésével.

A kongresszusra a világ 23 országából bejelentkezett résztvevők és előadók, valamint kísérőik száma kongresszusaink történetében a legnagyobb létszámot jelentette. A megnyitón a vendéglátók részéről Florin Stamatian, Kolozs megye prefektusa, Andrei Marga, a Babeş–Bolyai Tudományegyetem rektora, valamint Traian Basescu román államelnök személyes megbízottja, Eckstein Kovács Péter köszöntötte a kongresszust. A kongresszust Tuomo Lahdelma, a Társaság elnöke nyitotta meg. A Magyar Köztársaság részéről Szőcs Géza, a NEFMI kultúráért felelős államtitkára, valamint Schmitt Pál köztársasági elnök szólalt fel. Mindketten az országhatárokat átlépő tágabb régió kulturális integrációjának folyamatában értékelték fontos rendezvénynek a kongresszust. Az egyetem rektora által adott fogadáson a tudományos együttműködés multikulturális kereteinek kialakítása volt a meghatározó téma, s informális módon több ígéretes intézményközi együttműködési terv is körvonalazódott. A kirándulásokon szakmai vezetés mellett a Mezőség, Kalotaszeg és Torockó vidékének kulturális arculatával ismerkedtek a résztvevők. A kísérőprogramok között a vegyes szervezésű kiállítások (OSZK, Székely Nemzeti Múzeum, Erdélyi Néprajzi Múzeum) és a kerekasztal-beszélgetések a regionális kulturális együttműködés új formáinak lehetőségeire mutattak rá.

A megnyitó ünnepség plenáris előadásai a középkori magyar kulturális tér művészi kommunikációs formáit, a két világháború közötti csehszlovákiai magyar irodalom önállósulási törekvéseit, valamint az erdélyi nyelvjárások szociológiai, nyelvpolitikai aspektusait tárgyalták, széles horizontot nyitva a következő napok tudományos munkája számára. A szakmai program tematikus szekciókba szervezve, több helyszínen párhuzamosan zajlott. (Egy napra az ülések, kirándulással egybekötve, átkerültek a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Marosvásárhelyi Műszaki és Humántudományok Karára.) Az egyes tudományszakok (nyelvészet, irodalom, történelem, néprajz, képzőművészet–építészet, zene–film–színház, szociológia–politika, filozófia) munkáját a kérdéskörök legkiválóbb, nemzetközileg ismert szakemberei koordinálták. A filozófiai szekció a magyar filozófiatörténetre, azon belül korszeletenként az erdélyi iskolákra összpontosított. Az irodalom és a történelem szekciók vonzották a legnagyobb létszámú előadógárdát; az előbbi a regionális és társadalmi kisebbségi kérdések mellett kiemelt figyelmet szentelt a felvilágosodás térségbeli eszmetörténeti vizsgálatának, az utóbbi amellett, hogy szintén a modernitás / modernizálódás kérdéseit vizsgálta, hangsúlyosan tematizálta a történettudomány és a történetírás társadalmi szerepét, valamint az írásbeli és a szóbeli emlékszelektálási mechanizmusok összefüggéseit. A nyelvészeti szekció centrumában a nyelvjárások és nyelvváltozatok nyelvszociológiai aspektusai mellett ezúttal a névhasználat és a két-, illetve többnyelvűség témái is megjelentek. A néprajzi szekció a hagyományos etnográfiai témák mellett vizsgálta a migráció modern társadalmi problémájának kulturális vetületeit, a művészettörténeti szekció az erdélyi iskolák és alkotók munkásságára koncentrált, a szociológiai panelek újdonsága a vallásszociológiai tematika volt, a zene-,film- és színház-szekciók a modernitás archaikus forrásait kezelték kitüntetett figyelemmel. Nagy érdeklődést és élénk vitát váltott ki a Balassi Intézet főigazgatójának előadása a hungarológia új stratégiai koncepciójáról, amely a szűkülő erőforrások mellett a nem magyar nyelvű kutatási és oktatási kontextusokon belül megvalósítható regionális integrációt szorgalmazta. Végül mindenképpen megemlítendő a kongresszus új eleme, a doktorjelöltek szimpóziuma, amelynek vegyes anyaga szinte minden említett szekció témáját érintette; előadói mezőnye a 2010. évi nyári – ugyancsak Kolozsvárott megrendezett – doktoriskolai konferencia legjobbjaiból került ki.

A szakmai szekciók részletes programja megtekinthető a kongresszus most is működő honlapján (http://hungkongkolozsvar.ro/program), a szimpóziumok anyagának kötetbe szerkesztése az elmúlt két hónapban kezdetét vette az egyes tudományos közösségekben, valamint a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság titkárságán.

A kongresszus időben érintkezett a Kolozsvári Magyar Napok rendezvénysorozatával, amelynek köszönhetően a médiafigyelem is koncentráltabb volt. Összességében a VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus sikeresnek minősíthető, lebonyolítása megfelelt az előirányzott terveknek, teljes egészében hasznosan szolgálta a majd 600 előadó tudományos eszmecseréjétől várható hosszútávú befektetés fő célját, a határokon túlterjedő régió kulturális integrációját és a magyarságtudomány nemzetközi népszerűsítését.

error
fb-share-icon