A VI. nemzetközi doktorjelölt-konferencia szakmai értékelése
(BÉCSI EGYETEM, 2019. SZEPTEMBER 6.)
A doktoriskolai konferenciák a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tevékenységének egyik leghangsúlyosabb elemét alkotják. Nemcsak a hungarológia szempontjából fontosak (a tudományos utánpótlás, a kutatás folytonossága itt teremthető meg), hanem a hazai és nemzetközi egyetemi képzési rendszerhez is kitüntetett ponton illeszkednek: a posztgraduális doktori képzésben résztvevő hallgatók számára publikációs fórumot, nemzetközi kapcsolatteremtési, hálózatépítési lehetőséget biztosítanak. Nagy sikerük főként ez utóbbi szempontnak köszönhető. A 2019. szeptember 4–6. között Bécsben sorra került Folytonosság és megszakítottság a magyar kultúrában című rendezvény a hagyománnyá vált sorozatnak immár hatodik találkozója volt (A korábbiakról – s azok elektronikusan vagy kötetben publikált anyagáról – honlapunk tájékoztat: https://hungarologia.net/esemenyek/conferences-and-congresses/doktoriskolak-konferenciai/.)
A Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság közös szervezésében zajlott konferencia az eddigiek közül mind a résztvevők létszámát, mint az általuk képviselt intézmények körét tekintve kiemelkedő volt: 68 előadó vett részt rajta 8 ország 15 egyeteméről. Magyarországot nyolc doktoriskola képviselte, Ausztria, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország, Spanyolország, Finnország, Románia egy-egy doktori iskolával volt jelen; a résztvevő intézmények köre a műszaki és gazdaságtudományoktól a zenetudományig, a történettudományig, az irodalomtudományig, a nyelvtudományig, a néprajztudományig terjedt. Az előadások, a körlevélben megfogalmazott felhívásnak megfelelően, a magyarságtudomány különböző diszciplináris területein vizsgálták a kulturális hagyomány folytonosságának és megszakítottságának kérdéseit. Az érdeklődés centrumában főként a tradíció teremtésének, átszármazásának, recepciójának időbeli törései álltak, amelyeket egyfelől külső körülmények alakulása, másfelől a folytonos újraértelmezéssel járó szükségszerű szelekció, az emlékezet és a felejtés dinamikája idézett elő. Ezek a törések és újraépülések tehát nem csupán veszteségként, a kontinuitás megszakadásaként foghatók fel, hanem az értelmezés gazdagodásának, szempontjai változásának is tekinthetők. Egy nemzeti közösség, egy nemzetközi térbe ágyazódó kultúra identitásának szükségszerű része az identitáselemek koronkénti újrarendezése, a narrációk folyamatos újraírása – különösen érvényes ez a magyar kultúrára, hiszen történelmi vetületben a magyar kulturális tér mindig többnyelvű, soknemzetiségű kommunikációs közeg volt.
Az előadások három napon keresztül három párhuzamos szekcióban, hat témakörben zajlottak:
- irodalomtörténet
- nyelvtudomány
- történettudomány
- néprajz és kulturális antropológia
- zenetudomány
- művészettörténet
Az egyes tematikus blokkok szakmai eredményeinek részletezése helyett (ez majd a várható publikációkban fog megtörténni), általános eredményként lehet kiemelni, hogy a hungarológia részdiszciplínái felől indulva az előadók valójában a modernitás/modernitások kérdését járták körül. A tradíció mind identitásdiskurzus és/vagy emlékezetpolitikai stratégia ugyanis folyamatosan alakul, azonban egyes gócpontokon robbanásszerű, alapvető változásokat mutat, lényegében minden vizsgált területen, a népi kultúrától a magas írásbeliségig, a természet- és társadalomtudományoktól a humántudományokig. (A 18-19. század határán, illetve a 19-20. század határán.) Az előadások ugyanakkor hangsúlyosan hívták fel a figyelmet az innovációs törekvések hagyomány általi meghatározottságára is (egy példa: az irodalmi avantgárd saját hagyományértelmezésének kereteire). Módszertani szempontból újdonságot jelentett, hogy több diszciplínában párhuzamosan jelentek meg a hálózatkutatás modelljeinek humántudományi alkalmazásai. Végül külön kiemelendő egy örvendetes jelenség: az előadások nemzetközi jellege, amely az angol nyelvű kontribúciók számának szemmel látható növekedésében mutatkozott meg.
A konferencia logisztikai hátterét (helyszín, fogadások, technikai struktúra) részint a Bécsi Egyetem saját hozzájárulás biztosította (a szervezésben és koordinálásban az egyetem munkatársai voltak segítségünkre), részint – az NKA – hozzájárulást kiegészítve – az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány támogatása segítette.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság a konferenciaanyag elektronikus hozzáférhetővé tétele mellett annak egységes kötet formájában történő publikálását tervezi – természetesen további, publikációs pályázati támogatás segítségével.
A konferencián készült fotók ide kattintva tekinthetők meg.
