Elhunyt Görömbei András, Társaságunk alelnöke
Ha Görömbei Andrásra (1945–2013) gondolunk, azonnal a szelíd emberség jut eszünkbe. Akkor is erre gondolunk elsősorban, ha tudjuk, milyen aktív, jelentős tanári, irodalomtörténészi tevékenység áll mögötte. Pályája a hajdúböszörményi gimnáziumi tanárságtól a Magyar Tudományos Akadémia tagságáig minden szakaszában ugyanazt üzente: a magyar kultúra ismeretének, a megismertek továbbadásának a fontosságát.
A 20. századi magyar irodalom szakértője volt, a népi íróktól a ma élőkig sokakról írt tanulmányt, könyvet. Tanított itthon középiskolában, majd egyetemen, külföldön is többször. Akadémikus tudósként, vagy éppen tudományos ismeretterjesztő előadóként egyaránt – az előadás szakmai tartalmán túlmenően – arra tanított, hogy az embernek vannak gyökerei, és ezektől elszakadni egyet jelent az alkotói képesség elveszítésével. Utolsó éveiben borús hangulattal figyelte a magyarországi változásokat, a jövőre gondolva nem volt optimista, de kitartó munkálkodásával a napi gyakorlatban cáfolta ezt a hangulatot. Az őt követő generációk tagjait atyai figyelemmel támogatta, próbálta szelíd intésekkel formálni őket.
A Nemzetközi Magyar Filológia Társaságnak és vezetőségének oszlopos tagja volt. Az alapító atyák szellemében tevékenykedett mindig. Tudta, hogy a hazai szakmáknak szükségük van a külső szemre, a nem magyarországi iskolázottság rögzítette szempontokra ahhoz, hogy kicsit reálisabban lássuk magunkat a világban. Ugyancsak fontosnak tartotta azonban, hogy mi is elmondhassuk a magunk nézőpontjából megírt történetünket a világban. Ő ezt mindig úgy tette, hogy tisztelettel hallgatták, olvasták az országon kívül is. Halála a magyarságtudomány nagy vesztesége.
