Klaniczay Tibor-díj

A Klaniczay-díj alapítása

Az MTA Irodalomtudományi Intézetének Reneszánsz Osztálya és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság (korábbi nevén: Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság) 2002. március 6-án tartott közös ülésén elhatározta, hogy Klaniczay Tibor (1923–1992) halálának tizedik évfordulójára egy róla elnevezett díjjal is emléket kíván állítani az Intézet egykori igazgatója, illetve a Társaság főtitkára nemzetközi mércével mérve is kiemelkedő, interdiszciplináris jellegű tudományos és tudományszervezői tevékenységének. A megállapodás értelmében a díj hivatalos elnevezése „Klaniczay-díj” lett.

A Klaniczay-díj célja

Klaniczay Tibor 1992 májusában bekövetkezett halálára emlékezve, a megelőző év májusától a tárgyév májusáig terjedő időszakban publikált olyan művek elismerése, amelyek a régi magyar  irodalomtörténet, illetve a közép- és kora újkori hungarológiai kutatások tárgykörében (a kezdetektől a 18. század végéig tartó korszakot illetően) jelentek meg. Műfajra való tekintet nélkül, a díjazott mű lehet egy nagyobb lélegzetű, meghatározó jelentőségű tanulmány; tanulmánykötet, monográfia, szövegközlés; illetőleg egy hungarológiai szempontból fontos forrás, szöveg felfedezése és ismertetése. Egy tárgyévben egy díj osztható ki, kizárólag már megjelent műre (szerkesztés ill. megjelenés alatt álló művek, előadásszövegek, internetes előpublikációk, absztraktok nem értékelhetőek). Az elismerés az előző díjkiosztás óta eltelt év legjobb régi magyar irodalmi és hungarológiai publikációjára, azaz egy adott szövegre és nem életműre vonatkozik.

 

A díjazott művek kiválasztása

A díjazható művek végleges listáját az Intézet könyvtára által készített szakbibliográfia alapján, azt a Kuratórium tagjainak javaslataival kiegészítve, a Kuratórium elnöke állítja össze. A Kuratórium elnöke a Reneszánsz Osztály mindenkori vezetője. A testület tagjai:

  • az MTA Irodalomtudományi Intézetének mindenkori igazgatója
  • az Intézet Reneszánsz Osztályának főállású munkatársai
  • a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Választmányának régi magyar művelődéstörténettel foglalkozó tagjai.

A felsoroltak egyszersmind szavazati joggal rendelkeznek a díjazott mű kiválasztásában. Erre a Reneszánsz Osztály kibővített ülésén, titkos szavazással történik, amelynek rendjéért és szabályos lebonyolításáért a Kuratórium elnöke felel. A díjazható publikációk szerzői köréből nem zárhatók ki a Kuratórium tagjai sem. Amennyiben ilyen szerző művére érkezik ajánlás, az érintett személy, összeférhetetlenség okán, a szavazásban nem vehet részt. Amennyiben az érintett személy a Kuratórium elnöke lenne, szerepét és felelősségét az Intézet igazgatója veszi át.

A díj kiosztása

A díj nyilvános kiosztására évente egyszer, a Reneszánsz Osztálynak az egyetemek régi magyar irodalmi tanszékeivel együtt rendezett májusi vándorgyűlésén kerül sor.

A díj tárgya

  • egy Klaniczay Tibort ábrázoló emlékplakett (Kovács Zsuzsa éremművész alkotása)
  • 250 ezer Ft nettó összegű pénzjutalom. (Az összeg infláció-követő, illetve a szerződő felek közös megállapodása alapján emelhető.)

Az emlékplakett első tíz példányát az MTA ITI rendelte meg, 2002-i költségvetése terhére. A pénzjutalmat minden évben 50-50 %-ban biztosítja a díjat alapító két szervezet, amelyek a díj nettó összegét terhelő adón és járulékokon is egyenlő arányban osztoznak.

A Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2012. május 2-án aláírt szerződése alapján a Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja, a szerződő felek újabb megállapodásáig, határozatlan időre átvállalja a díj fenntartásának korábban az MTA Irodalomtudományi Intézetre eső részét, valamint – egyszeri hozzájárulásként – biztosítja a 2011-ben elfogyott emlékplakett újabb 10 példányának költségeit.

A Klaniczay-díjat odaítélő Kuratórium javaslattevői szavazati joggal rendelkező tagjai közé bekerül az MTA BTK mindenkori főigazgatója, akire egyszersmind “A díjazott művek kiválasztása” bekezdésben ismertetett összeférhetetlenségi szabály is vonatkozik.

Díjazottak

  • 2002-ben
    Molnár Antal
    (Katolikus missziók a hódolt Magyarországon, I. 1572–1647, Bp., Balassi, 2002.)
  • 2003-ban
    Jankovits László (Accessus ad Janum: A műértelmezés hagyományai Janus Pannonius költészetében, Bp., Balassi, 2002; Humanizm us és reformáció, 27.)
  • 2004-ben
    Knapp Éva és Tüskés Gábor (Emblematics in Hungary: A study of the history of symbolic representation in Renaissance and Baroque literature, Tübingen, Niemeyer, 2003.) (Fényképek)
  • 2005-ben
    Kulcsár Péter
  • 2006-ban
    Sudár Balázs (A Palatics-kódex török versgyűjteményei: Török költészet és zene a XVI. században, Bp., Balassi, 2005, Humanizmus és reformáció)
  • 2007-ben
    Mayer Gyula és Török László (Iani Pannonii Opera Quae Manserunt Omnia. Volumen I Epigrammata. Textus; eds. ~, Bp., Balassi, 2006) (Fényképek)
  • 2008-ban
    Heltai János (Műfajok és művek a 17. századi magyarországi könyvkiadásban [1601–1655]) (Fényképek)
  • 2009-ben
    Balázs Mihály (Ungarländische Antitrinitarier IV, Ferenc Dávid) (Fényképek)
  • 2010-ben
    Szentmártoni Szabó Géza (Janus Pannonius elveszett műveinek felfedezése) (Fényképek)
  • 2011-ben
    Bene Sándor (Theology and politics in Andreas Pannonius’s mirrors for princes, Camoenae Hungaricae, 6 [2009–2010], 39–83.) (Fényképek)
  • 2012-ben
    Kőszeghy Péter (Magyar Művelődéstörténeti Lexikon: Középkor és kora újkor, I–XIII., főszerk., Bp., Balassi, 2003–2012) (Fényképek)
  • 2013-ban
    Hausner Gábor (Zrínyi Miklós és a 17. századi hadtudományi irodalom, Bp., Argumentum, 2013)
  • 2014-ben
    Csepregi Zoltán (A reformáció nyelve (Tanulmányok a magyarországi reformáció első negyedszázadának vizsgálta alapján), Bp., Balassi, 2013)
  • 2015-ben
    V. Ecsedy Judit (A régi magyarországi nyomdák betűi és díszei XVII. század, Kelet-magyarországi és erdélyi nyomdák, Lőcse, Kassa, Bp., Balassi–OSZK, 2014 (Hungaria typographica, 2/2)) (Hír videóbeszámolóval)
  • 2016-ban
    Bitskey István  (Hitvédelem, retorika, reprezentáció Pázmány Péter életművében, Bp., Universitas, 2015.)