Lotz János-emlékérem

Lotz János (1913–1973), a magyar filológia nemzetközi művelésének egyik legkiemelkedőbb alakja nem érte meg a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság megalakulását. Svédországi és amerikai egyetemeken kifejtett nagy jelentőségű tudományos tevékenysége, a magyar nyelv és irodalom kutatásában elért eredményei, s mindezek oktatása alapján a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság őt tekinti egyik szellemi előfutárának, s ezért róla nevezte el a magyarságtudomány kiemelkedő színvonalú művelésének elismerésére alapított emlékérmet.
Az emlékérem mindazoknak a nem Magyarországon élő hungarológusoknak adományozható, akik a magyar nyelvészet, irodalomtörténet, művelődéstörténet vagy néprajztudomány terén nagy jelentőségű kutató, oktató- és szervezőmunkát végeznek, hozzájárulnak a fenti tudományágak fejlődéséhez és megismertetéséhez.
A Lotz János-emlékérem – Ligeti Erika szobrászművész alkotása – az ötévenként megrendezendő hungarológiai kongresszuson kerül kiosztásra.

Díjazottak

A VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (2016):

  • Anssi Halmesvirta, a magyar történelem és kultúra finnországi és külföldi kutatásában, szakmai és széleskörű megismertetésében végzett több évtizedes hungarológiai munkásságáért
  • Mészáros András, a pozsonyi magyar tanszék létének fenntartásáért, több száz diák oktatásáért, a szlovákiai magyar filozófiai kutatások megalapozásáért és elért tudományos eredményeiért,  tudományszervező tevékenységéért
  • Sándor Anna, a nyitrai magyar tanszék életben tartásáért, több száz diák oktatásáért, a szlovákiai nyelvjárástudomány területén végzett kimagasló tudományos munkájáért, tudományszervező tevékenységéért

A VII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (2011):

  • Bányai János, az újvidéki és a belgrádi egyetem magyar tanszékének irodalomprofesszora, több évtizedes oktatói, kutatói, irodalomszervezői munkásságáért, a Híd című folyóirat fennmaradásáért
  • Gazda Klára romániai néprajzkutató, több évtizedes magyar néprajzi feltáró munkásságáért, az általa megjelentetett erdélyi folklór-kötetekért
  • Maczell Péter svájci kutatónak posztumus díj Kőrösi Csoma Sándor munkásságának angol és magyar nyelvű feltárásáért, nyilvánosságra hozataláért
  • Peter Sherwood a londoni egyetemen kifejtett magyar irodalmi és nyelvi oktató munkásságáért
  • Tõnu Seilenthal a tartui egyetemen működtetett magyar tanszék életben tartásáért, több száz diák oktatásáért

A VI. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (2006):

  • Borbándi Gyula történész, a magyar emigráció történetének és irodalmának feltárásáért, az Új Látóhatár című folyóirat több évtizedes szerkesztői munkájáért
  • Elżbieta Cygielska irodalomtörténész, a varsói egyetem magyar irodalom tanára, oktatói és kiemelkedő fordítói tevékenységéért
  • Amedeo Di Francesco a nápolyi egyetem magyar tanszékének vezetője, hungarológus-generációk felneveléséért, és a Társaság munkájában vállalt kiemelkedő szerepéért
  • Gömöri György irodalomtörténész, a régi magyar irodalom és az angol–magyar kapcsolatok több évtizedes feltáró munkájáért
  • Molnár Szabolcs a bukaresti egyetem magyar tanszékének nyugalmazott professzora, oktató- és a régi magyar irodalom terén végzett kutatómunkájáért
  • Papp György az újvidéki egyetem nyugalmazott nyelvészprofesszora, több évtizedes oktatómunkájáért
  • Karol Wlachovsky irodalomtörténész, egyetemi tanár, a magyar irodalom szlovák nyelvű kiemelkedő tolmácsolásáért

Az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (2001):

  • Antal Árpád irodalomtörténész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem nyugalmazott professzora több évtizedes tanári pályája elismeréseként
  • Bori Imre irodalomtörténész, az Újvidéki Egyetem nyugalmazott professzora a modern magyar irodalom kutatásában kifejtett munkásságáért és irodalomtörténeti művek írásáért, az újvidéki hungarológiai kutatásokban vállalt irányító szerepéért
  • Tuomo Lahdelma egyetemi tanár, a Jyväskylä-i hungarológiai tanszéken folytatott oktatómunkájáért és az V. kongresszus megszervezéséért
  • Péntek János nyelvész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem tanszékvezető tanára, kutató- és oktatómunkájáért, tudományszervező tevékenységéért
  • Vajda László etnológus, a müncheni Institut der Völkerkunde nyugalmazott professzora oktató- és kutatómunkájáért

A IV. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (1996):

  • Petőfi S. János nyelvészprofesszor, az olaszországi Macerata-i egyetem tanára, szemantikai, szövegnyelvészeti és nyelvfilozófiai munkásságáért
  • Richard Pražák történész, irodalomtörténész, a Brno-i Masaryk Egyetem tanszékvezető professzora
  • Andrzej Sieroszewski irodalomtörténész, a varsói egyetem dékánja
  • Szabó Zoltán nyelvész, a kolozsvári Babeş-Bolyai Egyetem professzora, a magyar stilisztikai kiemelkedő kutatója
  • Turczel Lajos, szlovákiai irodalomtörténész, a pozsonyi egyetem tanára, az 1945. utáni szlovákiai magyar irodalom kritikusa
  • Wolfgang Veenker nyelvészprofesszor, a Hamburgi Hungarológiai Centrum volt igazgatója, hungarológiai szervezőmunkájáért (posztumusz)
  • Waseda Mika, az osakai egyetem magyar tanszékének tanára, évtizedes nyelvtanári és nyelvkönyv-írói munkásságáért

A III. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (1991):

  • Futaky István művelődéstörténész, a göttingeni egyetem professzora, a magyar egyetemjárás németországi kutatója
  • Jakó Zsigmond professzor, történész, a kolozsvári Erdélyi Múzeum Egyesület szervezője és irányítója
  • Hannu Launonen finn irodalomtörténész
  • Rákos Péter irodalomtörténész, a prágai Károly Egyetem professzora
  • Sass Kálmán brüsszeli irodalomtörténész, a Leuveni Egyetem tanára
  • Sivirsky Antal hágai irodalomtörténész, a magyar irodalom jeles hollandiai propagálója és fordítója
  • Truong Dang Dung,  a Hanoi Világirodalmi Intézet kandidátusa, a magyar irodalom vietnami fordítója
  • Váradi-Sternberg János, az Ungvári Állami Egyetem történész professzora

A II. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (1986):

  • Faragó József folklórkutató, a Román Tudományos Akadémia kolozsvári részlegének tudományos munkatársa
  • Karlheinz Mack történész, az österreichisches Ost- und Südosteuropa-Institut főtanácsosa, Kelet-Európa történetének kutatója
  • Jean-Luc Moreau, a párizsi Sorbonne professzora, a magyar irodalom kiemelkedő franciaországi fordítója és terjesztője
  • Pauline Palmeos, a Tartui Állami Egyetem Finnugor Tanszékének docense, a magyar nyelv és irodalom kiváló oktatója
  • Albert Tezla, a minnesotai egyetem nyugalmazott professzora, a magyar emigráció történetének kutatója, a magyar irodalom jeles propagálója és fordítója

Az I. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszuson (1981):

  • Csapláros István, a varsói egyetem magyar tanszékének nyugalmazott professzora, a lengyelországi hungarológia kiemelkedő alakja
  • Eva Martins, Lotz János egykori tanítványa, a stockholmi egyetem magyar professzora
  • Penavin Olga, az újvidéki egyetem magyar tanszékének professzora, a jugoszláviai magyar nyelvjárások kutatója
  • Vladimir Milauer, a prágai Károly Egyetem nyugalmazott professzora
  • Szent-Iványi Béla, a berlini Humboldt Egyetem magyar tanszékének nyugalmazott professzora, a 18. századi magyar művelődés kutatója
  • Viljo Tervonen, a helsinki egyetem Magyar Intézetének első vezetője, a magyar irodalom és kultúra finnországi terjesztője