A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Közgyűlése K-13/2016. (VIII. 26.) sz. határozatában 2016. augusztus 26-án titkos szavazásban tiszteletbeli taggá választotta a következő kiemelkedő személyiségeket:
Basa-Molnár Enikő
Birnbaum D., Marianna
Cygielska, Elżbieta
Csáky Móric
Cseke Péter
Egyed Ákos
Grendel Lajos
Guszev, Jurij
Kántor Lajos
Manherz Károly
Miska János
Rokay Péter
Voigt Vilmos
Wlachovsky, Karol
Új elnökünk pályája a filológusé: nyelvi- és kultúratudományi stúdiumok (germanisztika, finnougrisztika, anglisztika) mellett magyar irodalomtörténész lett. Az irodalomtörténeti érdeklődése predesztinált volt, hiszen a magyarországi német nyelvű szövegekkel, a 18. és 19. századi sajtótörténettel foglalkozott. A magyarországi német sajtó több korszaka, többféle típusa foglalkoztatta, a Pester Lloyd-tól az Ungrisches Magazinon át a Pressburger Zeitungig. Az 1848 előtti német nyelvű magyarországi és bécsi sajtó repertóriuma is neki köszönhető.
Soha sem zárult be kedvenc lapjai világába. Ezért foglalkozott a sajtó társadalom-, irodalom-, és művelődéstörténeti aspektusaival. Karl Gottlieb Windisch alakja irányította figyelmét a nagy személyiségek, a szervezők felé, és korszakonként kiválasztotta azt a személyiséget, aki a folyton változó elemzési nézőpontjainak megfelelt. Mert folyton változtak megközelítési szempontjai, hiszen egyrészt mindig másokkal dolgozott együtt, másrészt a változó korban nem csak mi, de a kérdéseink is változnak. Sajtó-, és irodalomtörténetből kommunikációtörténet lett, aztán az informatikai világ jelenségeinek kutatása. A Felvilágosodás korától kezdődően a soknyelvűség és az irodalmi fordítás problémáit több programban kutatta, a tudós levelezés egyik kedvenc forrásává vált, Windischtől Lukács Györgyig. Soknyelvűség, kultúrák együttélése, kulturális öntudatok; centrum és periféria gondolkodása, mentalitása – így változtak nézőpontjai a magyar kultúra és művelődés történetét vizsgálva. Hangsúlyozta mindig: Bécs nem külföld a magyar kultúrában, egy időben a főváros is volt, az ott éltek nem exulánsok, hanem otthon maradottak (mutatis mutandis persze).
Andrea Seidler csoportmunkás. Számtalan kisebb kutatói csoportot irányított. Jó szervező, ezért több egyetemi adminisztratív poszton is helyt állt. Ha nem tette volna, az Universität Wien, Institut für Vergleichende Sprach-, und Literaturwissenschaft keretében működő Abteilung Finno-Ugristik hungarológiai programja nem lett volna sikeres. Itt a képzés teljes karriert kínál, az alapképzéstől, a mesteren át a doktoriig. Folyóiratokat szerkeszt (WEB-FU; Hungarian Studies), de részt vesz a bécsi magyar közösség életében is.
Munkájával elérte, hogy magyar művelődéstörténeti kérdésekben a német nyelvterületen első sorban, de másutt is, őt kérdezik.
Andrea Seidler honlapja: https://andreaseidler.wordpress.com/
A Lotz János-emlékérem mindazoknak a nem Magyarországon élő hungarológusoknak adományozható, akik a magyar nyelvészet, irodalomtörténet, művelődéstörténet vagy néprajztudomány terén nagy jelentőségű kutató, oktató- és szervezőmunkát végeznek, hozzájárulnak a fenti tudományágak fejlődéséhez és megismertetéséhez. A Lotz János-emlékérem – Ligeti Erika szobrászművész alkotása – az ötévenként megrendezendő hungarológiai kongresszuson kerül kiosztásra.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Választmánya 2016. augusztus 21-én döntött a Lotz János-emlékérem díjazottairól.
A Lotz János-emlékérem kitüntető díjat és oklevelet
kapta.
A Google keresőjében a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus címére keresve 14.900 találatot kaptunk a mai napon.
Nézze meg, ill. olvassa el a Kongresszusról megjelent sajtóhíreket, tudósításokat!
Ezúton értesítjük a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevőit arról, hogy a kongresszusi fotók feltöltése folyamatos, a fotókat ide kattintva érhetik el.