A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2016 végén új helyre költözik, s ezzel a székhelyéül szolgáló irodájának területe a jelenlegi méretének egyharmadára csökken. Ez az oka annak, hogy a Társaság által kiadott, ill. felhalmozott könyvekből a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus résztvevői Pécsett is válogathattak, továbbá annak is, hogy a Társaság 1961-2012 között keletkezett iratai az MTA Levéltárába kerültek. Az iratok átadása-átvétele 2016 nyarán Hay Diana, a Levéltár vezetője és Nobilis Andrásné főlevéltáros segítségével lezajlott. Az átadott dokumentumokról készült jegyzék ide kattintva olvasható.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Közgyűlése K-13/2016. (VIII. 26.) sz. határozatában 2016. augusztus 26-án titkos szavazásban tiszteletbeli taggá választotta a következő kiemelkedő személyiségeket:
Basa-Molnár Enikő
Birnbaum D., Marianna
Cygielska, Elżbieta
Csáky Móric
Cseke Péter
Egyed Ákos
Grendel Lajos
Guszev, Jurij
Kántor Lajos
Manherz Károly
Miska János
Rokay Péter
Voigt Vilmos
Wlachovsky, Karol
Andrea Seidler (Ausztria), a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság elnöke
Új elnökünk pályája a filológusé: nyelvi- és kultúratudományi stúdiumok (germanisztika, finnougrisztika, anglisztika) mellett magyar irodalomtörténész lett. Az irodalomtörténeti érdeklődése predesztinált volt, hiszen a magyarországi német nyelvű szövegekkel, a 18. és 19. századi sajtótörténettel foglalkozott. A magyarországi német sajtó több korszaka, többféle típusa foglalkoztatta, a Pester Lloyd-tól az Ungrisches Magazinon át a Pressburger Zeitungig. Az 1848 előtti német nyelvű magyarországi és bécsi sajtó repertóriuma is neki köszönhető.
Soha sem zárult be kedvenc lapjai világába. Ezért foglalkozott a sajtó társadalom-, irodalom-, és művelődéstörténeti aspektusaival. Karl Gottlieb Windisch alakja irányította figyelmét a nagy személyiségek, a szervezők felé, és korszakonként kiválasztotta azt a személyiséget, aki a folyton változó elemzési nézőpontjainak megfelelt. Mert folyton változtak megközelítési szempontjai, hiszen egyrészt mindig másokkal dolgozott együtt, másrészt a változó korban nem csak mi, de a kérdéseink is változnak. Sajtó-, és irodalomtörténetből kommunikációtörténet lett, aztán az informatikai világ jelenségeinek kutatása. A Felvilágosodás korától kezdődően a soknyelvűség és az irodalmi fordítás problémáit több programban kutatta, a tudós levelezés egyik kedvenc forrásává vált, Windischtől Lukács Györgyig. Soknyelvűség, kultúrák együttélése, kulturális öntudatok; centrum és periféria gondolkodása, mentalitása – így változtak nézőpontjai a magyar kultúra és művelődés történetét vizsgálva. Hangsúlyozta mindig: Bécs nem külföld a magyar kultúrában, egy időben a főváros is volt, az ott éltek nem exulánsok, hanem otthon maradottak (mutatis mutandis persze).
Andrea Seidler csoportmunkás. Számtalan kisebb kutatói csoportot irányított. Jó szervező, ezért több egyetemi adminisztratív poszton is helyt állt. Ha nem tette volna, az Universität Wien, Institut für Vergleichende Sprach-, und Literaturwissenschaft keretében működő Abteilung Finno-Ugristik hungarológiai programja nem lett volna sikeres. Itt a képzés teljes karriert kínál, az alapképzéstől, a mesteren át a doktoriig. Folyóiratokat szerkeszt (WEB-FU; Hungarian Studies), de részt vesz a bécsi magyar közösség életében is.
Munkájával elérte, hogy magyar művelődéstörténeti kérdésekben a német nyelvterületen első sorban, de másutt is, őt kérdezik.
A Lotz János-emlékérem mindazoknak a nem Magyarországon élő hungarológusoknak adományozható, akik a magyar nyelvészet, irodalomtörténet, művelődéstörténet vagy néprajztudomány terén nagy jelentőségű kutató, oktató- és szervezőmunkát végeznek, hozzájárulnak a fenti tudományágak fejlődéséhez és megismertetéséhez. A Lotz János-emlékérem – Ligeti Erika szobrászművész alkotása – az ötévenként megrendezendő hungarológiai kongresszuson kerül kiosztásra.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság Választmánya 2016. augusztus 21-én döntött a Lotz János-emlékérem díjazottairól.
A Lotz János-emlékérem kitüntető díjat és oklevelet
Anssi Halmesvirta, a magyar történelem és kultúra finnországi és külföldi kutatásában, szakmai és széleskörű megismertetésében végzett több évtizedes hungarológiai munkásságáért,
Mészáros András, a pozsonyi magyar tanszék létének fenntartásáért, több száz diák oktatásáért, a szlovákiai magyar filozófiai kutatások megalapozásáért és elért tudományos eredményeiért, tudományszervező tevékenységéért, valamint
Sándor Anna, a nyitrai magyar tanszék életben tartásáért, több száz diák oktatásáért, a szlovákiai nyelvjárástudomány területén végzett kimagasló tudományos munkájáért, tudományszervező tevékenységéért
kapta.
Tuomo Lahdelma átadja a Lotz János-emlékérmet Anssi Halmesvirtának a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság 2016. augusztus 22-i közgyűlésén
