A fotón balról jobbra: Kecskeméti Gábor, a Klaniczay-díj kuratóriumának elnöke átadta a Klaniczay-díjat Monok Istvánnak, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság társelnökének, mellette Bene Sándor, a Klaniczay-díj kuratóriumának tagja.
Jankovics József laudációt tart a díjátadáson
Fotók: Balogh Tibor
„A múlt mindig aktuális. Még akkor is az, ha a 21. század elején a közbeszéd szintjére emelkedett az a nézet, amely szerint csak az alkalmazható ismeretekre van szüksége az emberiségnek.” (Önismeret idegen tükörben) Vallja Monok István, s kutatásainak alapfeltétele, állandó jellemzője, mintegy szakmánk védjegyeként, mely nem áruvédjegy csupán, hanem őrállás is: jelentvén és jelezvén, hogy a hiteles irodalomtörténész, amint az ünnepelt is, hogy mindig idegen tükörben is vizsgálja tárgyát, nem rejtőzik az egynézőpontúság dogmatikus, antiintellektuális mechanizmusa álorcája mögé. S nem túlzás a védjegy vagy őrállás szó e helyt: mert aktuális szakmai szükségszerűség. Ehhez az állásponthoz szorosan kapcsolódik, vele együtt mozog az a kutatási alapelve, hogy a kulturális örökség feltárásához – elvégre az itt ülők mindannyian azt végezzük – elengedhetetlenül hozzátartozik a komparatív elemzés, az összehasonlító vizsgálat, az önismeret idegen tükörben, a kontroll ellenőrző szerepe. A közös karakterisztikumok, és a specifikus sajátságok pontos elhatárolása. A hatás és a kapcsolat kimutatása. Ahol magától értetődő az is, hogy ugyanazt a jelenséget a modern tudomány által produkált új, esetleg más tudományszakoktól eredő módszerekkel is vizsgálat alá kell vetnünk. Az összehasonlító tudománynak ugyanakkor a történetiség szempontjait is követnie kell: „a kulturális jelenségeket úgy próbáljuk leírni mostani tudásunk szerint gondolva”, úgy, ahogy az egykori társadalom tagjai is” gondolkodhattak róla, idézem tovább Monok István irodalomtörténészi ars poeticájának sine qua non-ját.
Read More…
