Hungarologia.net

Békési Imre nélkül

(Kalocsa, 1936. április 3. – Szeged, 2021. április 4.)

Békési Imre, a nyelvtudomány doktora, a Szegedi Tudományegyetem professzor emeritusa a szerettei körében elhunyt. Gyászolja az MTA Nyelvtudományi Bizottsága, a szintaktikai megközelítésű szövegkutatás elemzőinek sora itthon és külföldön, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola (majd Pedagógusképző Kar) korábbi és jelenlegi munkatársi gárdája, a nyelvészkollégák és tanítványok több nemzedéke.

1976-tól Békési professzor értékekre koncentráló személyisége a magyar filológia kutatóival négy évtizeden keresztül dolgozhatott együtt a tudományos minősítés országos (TMB, MTA Nyelvtudományi Bizottság, az MTA I. osztálya) és egyetemi fórumain. Kutatói teljesítményét más témák mellett elsősorban a kettős szillogizmus elméletének és alkalmazásainak kidolgozása emeli ki kortársai közül: nevét és az SZTE hírét angol és német nyelvű publikációi elvitték Itáliába és Németországba, Szlovákiába és Torontóba is. A kettős szillogizmus metodológiájával meg tudta ragadni az explicit (kimondott, leírt) és az implicit (kifejtetlen, odaértett) információk együtteseit. Monográfiáiban, nemzetközi és magyar folyóiratokban ismertette eredményeit, nyitrai (szlovák nyelvű) díszdoktori előadása rendkívüli visszhangra lelt.

A Rivista di Studi Ungheresi felhívása

A Rivista di Studi Ungheresi – RSU folyóirat szerkesztősége örömmel várja jelentkezését 2021-es számában való publikálásra.
A kötet központi témája: A magyar irodalom helyzete.
A kézirat absztraktjának beküldési határideje: 2021. május 2.
Az absztraktot a következő e-mail-címre várják: rivistadistudiungheresi.cemas@uniroma1.it

A felhívás és az útmutatók ide kattintva tölthetők le.

By Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság
Posted on 2021-04-092021-04-09

Konferenciakötet Fejtő Ferenc munkásságáról

Hálózaton is elérhető a 2018. őszén a Zágrábi Egyetemen tartott Fejtő Ferenc-szimpózium anyaga. A konferenciát az egyetem Filozófiai Fakultásának Hungarológai Tanszéke rendezte, kezdeményezője (és a konferenciához kapcsolódó kamarakiállítás szervezője) Ćurković-Major Franciska nyugalmazott docens volt. A résztvevők (köztük Társaságunk tagjai is) gazdag tematikai és módszertani palettán értelmezték a gyermekkorának fontos időszakát Zágrábban töltő, és Horvátországba később is visszatérő író, publicista, filozófus életművét. Az előadások anyagából 2019-ben, Fejtő születésének 110. évfordulóján megjelent kötetet (szerkesztői: Ćurković-Major Franciska, Kristina Katalinić és Mann Jolán) a kiadó most digitális formában is közreadta. A horvát-magyar kétnyelvű kiadvány fejezetenként és egészben is letölthető: https://openbooks.ffzg.unizg.hr/index.php/FFpress/catalog/book/106

By Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság
Posted on 2021-04-012021-04-01

Megjelent a Hungarian Studies 34/1. száma

By Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság
Posted on 2021-03-222021-03-22

Jankovics Józsefre gondolva, halálakor

A második világháború után született generáció tagjai – nem panaszkodhatnak unalmas életük miatt – számos történelmi fordulatot éltek át. A történelem nem csupán a proverbium komolyan vett, vagy közhelyszerű kimondásával, nem is csak annak rendszeres olvasással való megismerésével, hanem felnövekedésük folyamatában tanította őket. Már azokat, akik léteztek és nem csupán voltak. Amikor a seregélyesi fiú egyetemi éveit töltötte Szegeden, a BUM (Boldog Új Gazdasági Mechanizmus) évei zajlottak. Az Üvöltés (1969), az Elérhetetlen föld (1969) egyetemistaként került a kezébe, a Gazdátlan hajók (1979) már komoly, irodalmi folyóiratokat – Kortárs, Nagyvilág, Mozgó Világ – megjárt, szerkesztői tapasztalattal bíró ítészként. Utóbbiban szegedi barátai írtak. Az egyetemen Kovács Sándor Iván ígért világhírt, nem kevesebbet, hiszen a szorgos filosz sorsa nem lehet a feledés. Keserű Bálint talán kevesebbet, de biztosat. A rendszeres munkával mindig az irodalmi szöveg és a források közelében maradó filológus biztonságát, hogy soha nem fog unatkozni, ha nem engedi, hogy elhitessék vele, amit csinál, nem olyan fontos, mintha másfajta hivatást választva dolgozna. Talán ő is hallotta Csetri Lajostól, vagy éppen magától Zemplényi Ferenctől, hogy Merényi Oszkár, amikor a Berzsenyi-kiadás kritikai apparátusán dolgozott, bejárta gyalog azokat az ösvényeket, amelyeket a Kemenes-alji költő, hogy lássa ő is az egy-egy kanyarulat után a versben megjelenő tájat. Zemplényi, arisztokrata család leszármazottjaként, intette a filológus Merényit a pontosságra, mondván, az ősei egyike elhordatott egy dombot, vagyis Berzsenyi biztosan mást látott az adott helyről, mint a kritikai munkát (túl?)komolyan vevő filológus. Aztán mondhatnánk anekdotákat Jankovics Józsefről, ahogy Gyöngyösi István nyomában beleszeretett Gömörbe.