Gál Jenő halálára

A XVIII. században a gyászjelentést „szomorú jelentés”-nek hívták. Szomorúan jelentjük tehát, hogy 2024. január 18-án, méltósággal viselt hosszú betegség után, elhunyt Gál Jenő (Evžen Gál), a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság alelnöke.

Evžen Gál 1957. június 2-án született Füleken (ma: Fiľakovo, Szlovákia). Innen került a Károly Egyetemre tanulni, ahova 1989-ben immár tanárként tért vissza. Előbb nyelvészetet, majd modern magyar irodalmat tanított. Az 1980-as években kapcsolódott be a felélénkülő politikai életbe. Közéleti és kulturális tevékenysége a 90-es évektől teljesedett ki, Václav Havel elnök gyakori tolmácsa volt, majd a 2000-es évek elejétől aktívan részt vett a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság munkájában is, választmányi tagként, majd alelnökként hosszú évekig meghatározó szereplője volt a Társaság életének. Hat évig (2003–2009) a budapesti Cseh Centrum igazgatójaként dolgozott, Prágába való visszatérése óta pedig pedig folyamatosan, betegsége súlyosbodásáig tanított a Közép-európai Tanulmányok Tanszékén (2023 óta: Néprajztudományi, Közép-Európai és Balkanológiai Intézet). 2009-ben Pro Cultura Hungarica-díjat kapott a magyar kultúra csehországi népszerűsítéséért.

Könyvei, tanulmányai alapvető kutatásokkal járultak hozzá a magyar kultúra közép-európai beágyazottságának tudatosításához, megismertetéséhez. Közülük a legutóbbi (Cesty a portréty moderní maďarské literatury v českém kontextu [Utak és portrék – a modern magyar irodalom cseh kontextusban] I. Praha, Karolinum, 2020) a transzkulturális módszertan és a regionális fókusz érvényesítésével kezdeményező szerepet vállalt a magyarságtudomány komparatisztikai területének megújításában. A három részre tervezett vállalkozást már nem fejezheti be, örökül hagyta tanítványainak és munkatársainak.

A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság oszlopos tagját veszítette Gál Jenő halálával. Nem egyszerűen kiváló filológus, irodalomtörténész, kultúra-, és tudományszervező volt, hanem intézmény is. Rákos Péter tanítványa, utóda a prágai Károly Egyetem Közép-Európai Tanulmányok Tanszékén, a cseh- és morvaországi hungarológia doyenje. Személyes alkata predesztinálta a kulturális diplomáciai pályára is, hiszen össze tudta fogni a sokszor egymástól távoli véleményeket hangoztató kollégákat is. Higgadt bölcsessége és feledhetetlen, sokaknak erőt adó humora hiányozni fog.