A helytállás és hűség példaképe

Életének 82. évében Szatmárnémetiben elhunyt tagtársunk, Bura László (1932. március 31.–2014. augusztus 31.) pedagógus, nyelvész, néprajzkutató, művelődéstörténész, pedagógiai szakíró.

A középiskolát Kolozsváron végezte. Magyar nyelv és irodalom szakos diplomáját a Bolyai Tudományegyetemen szerezte meg 1954-ben. Negyedéves korában gyakornoknak nevezték ki az egyetem Magyar Nyelvészeti Tanszékére, az államvizsga után ugyanott dolgozott főgyakornokként. 1955. március 26-án letartóztatták, a Nagyváradi Katonai Törvényszék 6 év börtönbüntetésre ítélte államellenes szervezkedésért. Ügye újratárgyalásakor (1956. június végén) megszüntették ezt a vádpontot, de megmaradt az 5 év büntetés tiltott kiadvány terjesztéséért, amelynek letöltése alól azonban az 1955. évi kegyelmi Dekrétum felmentette.

1956. szeptember 1-jétől előbb Mezőpetriben, majd Szatmárnémetiben általános iskolában tanított. Megnősült, és feleségével négy gyermeket neveltek fel.

A Ceaușescu korszakban is szorgosan dolgozott, mentette a szétszóródott levéltárak anyagát, publikált is, partiumi helyismereti anyagokat, álnéven (Kulcsár György). Az 1989. december 26-án az akkor megalakult RMDSZ egyik alapítója, négy éven át a Szatmár megyei vezetőségének tagja volt.

A fafeldolgozó mesterségek Szatmár vidéki szakszókincséről írt dolgozatával 1972-ben egyetemi doktori címet nyert. Líceumi tanárként dolgozott szülővárosában, a II. világháború után soknevű (Ipari Líceum, Magyar Líceum, Kölcsey Líceum) Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban. Itt évekig volt az intézmény igazgatója. A gimnázium neves tanulói között említhető többek között Szilágyi Domokos költő.

Bura László munkássága a nyelvészeti, nyelvjárási kutatásokból a helytörténet, a néprajz, a művelődéstörténet és az egyháztörténet irányába is kiterebélyesedett. A Magyar Nyelvőr (Budapest) című folyóirat nyelvjárási anyaggyűjtő pályázatán kétszer is díjat nyert. Az 1980-as években Magyarországra átjuttatott írásai közül az ELTE Magyar Nyelvtörténeti és Nyelvjárási Tanszéke, valamint az MTA Nyelvtudomány Intézete megjelentette a Szatmári fafeldolgozó mesterségek szakszókincse (1982), a Szatmári szólások és közmondások (1987) című könyve, és különböző sorozatok keretében Az a-zás a moldvai csángó nyelvjárásban, Mezőpetri ragadványnevei, Bogdánfalva személynevei című tanulmányait. Munkája elismeréséül a Magyar Nyelvtudományi Társaság 1987-ben Csűry Emlékéremmel jutalmazta.

Fő művei között ott vannak nyelvészeti, dialektológiai írásai. Cikkei mind a magyarországi, mind a helyi, szatmárnémeti, romániai magyar sajtóban megjelentek. 1989 után számos néprajzi, nyelvészeti és helytörténeti tanulmánya és könyve jelent meg nyomtatásban. Valójában Szatmár és vidéke krónikásává vált.

Jelentős pedagógiai és iskolaszervező munkássága is. 1990 januárjában megválasztották az akkor vegyes tannyelvű gimnázium 5-ös számú Ipari Líceum igazgatójává. A kétnyelvű líceumból a II. félévben 10 párhuzamos magyar tannyelvű osztállyal plusz esti tagozattal működő líceum lett, amely 1990 őszétől visszaszerezte a Kölcsey Ferenc Líceum nevet. 1991-ben hozzájárult ahhoz, hogy a líceum épületében annak tanáraival meginduljon az ún. Református Szemináriumi Líceum, és a Római Katolikus Szemináriumi (későbbi nevén Hám János) Líceum.

1994. augusztus 31-én nyugdíjba ment, a megyei tanfelügyelőség azonban kinevezte a Hám János Líceum igazgatójává, melyet a következő tanévtől 3 éves egészségügyi posztszekunder tagozattal kiegészítve Hám János Iskolaközponttá alakított. 65. életéve betöltésekor 1997. november 30-tól végleg nyugdíjba ment. Amikor pedig a Babeş-Bolyai Tudományegyetem 1999. október 1-jétől Szatmárnémetibe kihelyezett tanítóképző főiskolai tagozatot indított, Bura Lászlót adjunktusi beosztásban előadóvá nevezték ki. Majd a főiskola helyi tanulmányi igazgatója lett. Az intézmény működését 2004-ig irányította, utána óraadó tanár volt.

Jelentős egyháztörténeti munkássága is. Aktív szerepet játszott Scheffler János vértanú püspök boldoggá avatásában, megírta a püspök életrajzát. Publikált a hazai egyháztörténet egyik rangos periodikájában, a Magyar Egyháztörténeti Vázlatokban is.

1990 után a különböző szakmai társaságok választották tagjaik sorába: a Magyar Néprajzi Társaság levelező tagja (1990); az Erdélyi Múzeum-Egyesület (1991), a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság (1991), a Kriza János Néprajzi Társaság (1993), az Anyanyelvpártolók Szövetsége (1993) tagja. 2000-től az MTA Köztestületi tagja.

1990 után sorra jelennek meg a megírt, de addig asztalfiókban porosodó, illetőleg az utóbbi két évtizedben keletkezett munkák, könyvek és tanulmányok. Több mint harminc önálló munkája és nyolcvannál több tanulmánya.

Munkásságát igazán csak a rendszerváltozás után ismerték el. Elnyerte pályázatával A Magyar Nyelvtudományi Társaság (Budapest) országos anyaggyűjtő pályázatán II. díját (2000); megkapta a Romániai Magyar Pedagógus Szövetség Életműdíját (1996); egyháztörténeti kutatásaiért és publikációiért a Fraknói Vilmos-díjat a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumától (2000). Elnyerte A nyelvőrzés díját az Anyanyelvápolók Erdélyi Szövetségétől (2009); az Identitás-díjat – Az RMDSZ Identitás Alapítványától (2004). Egyháztörténeti munkásságának újabb elismerése volt a Dr. Scheffler János-díj, ami a Szatmári Róm. Kat. Püspökség tudományos díja (2004.); 2015-ben pedig A Szatmár-megyei Tanács Kulturális díját [nyelvészeti és néprajzi munkákért] (2005.). 2006. február 28-án kelt a Magyar Nyelvtudományi Társaság oklevele, amellyel népnyelvi kutatásait ismerték el. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület újjászervezése és működtetése érdekében kifejtett tevékenysége elismeréséül kapta meg a Gr. Mikó Imre emléklapot, emlékplakettet (2006. nov. 24.). Gr. Mikó Imre emlékérem [az EME-ben kifejtett tudományos tevékenységért] (2009.). Legnagyobb elismeréseinek egyike, hogy 2008-ban szülővárosa, Szatmárnémeti díszpolgára lett.

Requiescat in pace!

Barna Gábor

Bura László jelentősebb írásai

Nyelvtudomány:

Szatmár megye történeti – etimológiai helységnévtára (Stúdium Könyvkiadó, Kolozsvár, 1997.)
Éltetőnk, mindennapi anyanyelvünk (Nyelvművelő írások, Identitas, Szatmárnémeti, 1997.)
Szatmári helynevek I. (Magyar Névtani Dolgozatok 182., Bp. 2003.)
Tövisháti helynevek (Magyar Névtani Dolgozatok 189., Bp. 2004.)
Nevek tanúsága, szakmák emléke. Nyelvtudományi és néprajzi tanulmányok. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2005.)
Öt évszázad utcanevei. Szatmárnémeti (Satu Mare) (1500-2000) (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.)
Szatmár-megye helynevei (földrajzi nevei) I-II. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.)
A moldvai csángó nyelvjárás atlasza I-II. (Magyar Nyelvtudományi Társaság, Bp. 1991.) – [A gyűjtők egyike volt.]

Néprajz:

A tasnádi fazekasság (Társszerző: Vass Márton) (Bp. 1991. ELTE + MTA)
Rózsát hintettem a gyalogútra. Szatmár vidéki népdalok. (Identitas Alapítvány, Szatmárnémeti, 2005., Társszerző: Fejér Kálmán)
Szatmári szólások és közmondások (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008.)

Művelődéstörténet:

Szatmári diákok 1610-1852 (József Attila Tudományegyetem, Szeged, 1994.)
A Szatmári Református Kollégium és diákjai (1610-1852). Erdélyi Tudományos Füzetek 217. (Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadása, Kolozsvár, 1994.)
Iskolavárosunk, Szatmárnémeti (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 1999.)
Csanálos. Falumonográfia. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2001.)
Könyvek és könyvtárak Szatmáron és Németiben a XVII. századtól a XIX. század közepéig (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2004.)
„Vizsgáljuk meg ezek okát!” Művelődéstörténeti és egyháztörténeti tanulmányok. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2007.)
Erdőd nyolc évszázada. (Szatmárnémeti, 2010.)
Hám János öröksége (Szatmárnémeti, 1999.)
A második évszázad. A szatmári római katolikus egyházmegye kislexikona. 1904-2004. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2003.)
Köztünk élt – Schleffler János, Szatmár vértanú püspöke (Identitas Könyvkiadó, Szatmárnémeti, 2004.)
A megújuló egyház (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2009.)

Társszerzője volt (többek között) a következő műveknek:

1956 Erdélyben. Politikai elítéltek életrajzi adattára 1956-1965. [Szerk. Dávid Gyula; Főmunkatársak: Bura László, Pál-Antal Sándor, Veress Sándor.] (Erdélyi Múzeum-Egyesület, Polis Könyvkiadó, Kolozsvár, 2006.)
Ghid pentru intelegerea interetnica (Editura Dacia. Cluj-Napoca, 2006. [román-magyar-német rrom szótár], Szerzőtársak: Adriana Sas, Végh Balázs Béla, Rozalia Bondrea.)

Szerkesztője volt a következő munkáknak:

1981, 1991, 1994, 2002: Romániai Magyar Irodalmi Lexikon I-IV. V/1, V/2. (Bukarest, Kolozsvár, helyi szerkesztő)
2009: Sodrásban 1999-2009. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda) [A szatmári egyetemi tagozat 10. évét fejezte be.];
2010: Útkeresés. (Státus Könyvkiadó, Csíkszereda, 2010.)