Elhunyt Kiefer Ferenc nyelvész
89 éves korában, 2020. november 21-én elhunyt Kiefer Ferenc Széchenyi-díjas nyelvész, akadémikus, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tagja.
Emlékét megőrizzük.
Laudáció Monok István tiszteletére a Klaniczay-díj átadása alkalmából
A fotón balról jobbra: Kecskeméti Gábor, a Klaniczay-díj kuratóriumának elnöke átadta a Klaniczay-díjat Monok Istvánnak, a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság társelnökének, mellette Bene Sándor, a Klaniczay-díj kuratóriumának tagja.
Jankovics József laudációt tart a díjátadáson
Fotók: Balogh Tibor
„A múlt mindig aktuális. Még akkor is az, ha a 21. század elején a közbeszéd szintjére emelkedett az a nézet, amely szerint csak az alkalmazható ismeretekre van szüksége az emberiségnek.” (Önismeret idegen tükörben) Vallja Monok István, s kutatásainak alapfeltétele, állandó jellemzője, mintegy szakmánk védjegyeként, mely nem áruvédjegy csupán, hanem őrállás is: jelentvén és jelezvén, hogy a hiteles irodalomtörténész, amint az ünnepelt is, hogy mindig idegen tükörben is vizsgálja tárgyát, nem rejtőzik az egynézőpontúság dogmatikus, antiintellektuális mechanizmusa álorcája mögé. S nem túlzás a védjegy vagy őrállás szó e helyt: mert aktuális szakmai szükségszerűség. Ehhez az állásponthoz szorosan kapcsolódik, vele együtt mozog az a kutatási alapelve, hogy a kulturális örökség feltárásához – elvégre az itt ülők mindannyian azt végezzük – elengedhetetlenül hozzátartozik a komparatív elemzés, az összehasonlító vizsgálat, az önismeret idegen tükörben, a kontroll ellenőrző szerepe. A közös karakterisztikumok, és a specifikus sajátságok pontos elhatárolása. A hatás és a kapcsolat kimutatása. Ahol magától értetődő az is, hogy ugyanazt a jelenséget a modern tudomány által produkált új, esetleg más tudományszakoktól eredő módszerekkel is vizsgálat alá kell vetnünk. Az összehasonlító tudománynak ugyanakkor a történetiség szempontjait is követnie kell: „a kulturális jelenségeket úgy próbáljuk leírni mostani tudásunk szerint gondolva”, úgy, ahogy az egykori társadalom tagjai is” gondolkodhattak róla, idézem tovább Monok István irodalomtörténészi ars poeticájának sine qua non-ját.
Újabb kongresszusi kiadvány látott napvilágot
„Hungarológia a Távol-Keleten: Korea és Japán” címmel megjelent a VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus távol-keleti hungarológia szimpóziumának előadásait bemutató kötet. Szerkesztették: Karizs, Krisztina; Fenyvesi, Kristof; Lahdelma, Tuomo. A kiadvány a Jyväskyläi Egyetem Spectrum Hungarologicum sorozatának 10. darabja, amit dr. Palanovics Norbert, Magyarország tokiói nagykövete ajánl az olvasók figyelmébe. A magyar és angol nyelvű tanulmányokat tartalmazó kiadvány angol nyelvű összefoglalója az alábbiakban olvasható, a teljes kötet elérhető ezen a linken: http://urn.fi/URN:ISBN:978-951-39-8138-9
The International Congress of Hungarian Studies takes place every five years to provide an academic forum for scholars worldwide. In 2016, as the opening of the University of Pécs’s 650th-anniversary celebrations, the 8th International Congress of Hungarian Studies was held in Pécs, Hungary. The conference participants included more than 500 prominent scholars from 25 countries. Among the 40 symposia, the „Hungarian Studies in the Far East” Symposium appeared in the program for the first time. This occasion brought together founders, teachers, and researchers from Hungarian Studies departments in Japan, South Korea, and China. In addition to introducing education and research activities in their institutions, participants had the chance to discuss the challenges in the field of Hungarian Studies in Asia. This volume of Spectrum Hungarologicum includes papers from this symposium in Hungarian and English.
Az e-közgyűlés elfogadta a Társaság 2019. évi tevékenységéről szóló társelnöki beszámolót
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság feladata az alapításától eltelt kis híján négy évtized óta a magyar tárgyú vagy magyar vonatkozású tudományos munka koordinálása és ösztönzése, függetlenül a kutatás helyétől Magyarországon és bárhol a világon. Az MTA által fenntartott társaságként fontos közvetítő szerepet tölt be a hazai intézményes tudományosság és a csak szakmai és civil alapon elérhető hazai és külföldi kutatói közösségek és egyéni kutatók közötti kapcsolattartásban.
A 2019-es évben lényegében lezárult a megelőző VIII. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszus (Pécs, 2016) anyagainak publikálása. Utolsóként a kongresszus „Migráció, identitás és integráció Magyarországon történeti perspektívában” című szimpóziumának anyaga jelent meg, közös kötetben egy szintén 2016-ban tartott szófiai konferencia („Nemzetközi migráció Bulgáriában a 19–21. században”) anyagával együtt a következő (2018-as dátummal 2019-ben publikált) kiadványban: Migracija na hora i ideji v Blgarija i Ungarija / Emberek és eszmék migrációja Bulgáriában és Magyarországon / Migrations of People and Ideas in Bulgaria and Hungary, szerk. Penka Peykovska és Demeter Gábor, Paradigma, Szófia, 2018).
A Társaság periodikus kiadványai közül a Lymbus: Magyarságtudományi Forrásközlemények (főszerk. Ujváry Gábor, felelős szerk. Szabó András Péter) 2019-es kötete a szokásos átfutási idővel 2020 elején szintén megjelent, gazdag kultúrtörténeti anyaggal, 838 oldal terjedelemben (elektronikus elérése e beszámoló írásának idején még nincs – az előző évihez [http://epa.oszk.hu/01500/01500/00014/pdf/] csatlakozik majd a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján). A Társaság idegen nyelvű periodikuma, a Hungarian Studies 2018-as második (32/2) és 2019-es első (33/1) számai (főszerk. Andrea Seidler) szintén megjelentek (elérhetők az Akadémiai Kiadó honlapján: https://akademiai.com/toc/044/32/2; valamint https://akademiai.com/toc/044/33/1). A Társaság támogatásával önálló kiadványként jelent meg a hungarológiai kutatások egyik alapvető fontosságú fejezetének feldolgozása: Brandt Györgyi, A hungarológia intézményrendszerének létrehozása: Gragger Róbert a berlini egyetemen (KRE–L’Harmattan, Bp., 2019). Korábbi kiadványaink feltöltése a Magyar Elektronikus Könyvtár és a REAL adatbázisaiba folyamatos.
Az eltelt évben erőfeszítéseket tettünk a soron következő, a Közgyűlés (Pécs, 2016) határozata szerint Varsóban, 2021-ben (augusztus 23–26. között) esedékes IX. Kongresszusunk szervezése. Választmányi ülésünk már 2018-ban elfogadta a kongresszus főcímét, amely keretet ad a megrendezésre kerülő szimpóziumoknak és szekcióknak: Térátlépések: [Közép-]Európa mint dinamikus tér: a változás elmélete és gyakorlata. A 2019. szeptember 7-i, Bécsben tartott választmányi ülésen a Varsói Egyetem Hungarológia Tanszéke részéről (a Szervezőbizottság tagjaiként) Csilla Gizińska és Elżbieta Szawerdo számoltak be az előkészületekről. Az ősz folyamán megszülettek a szimpóziumtémák javaslatai (összesen 27 db, a hungarológia részdiszciplínáinak szinte mindegyikéből), mindegyiknek van egy koordinálója a választmány részéről, 10 szimpóziumnak külső társszervezője is; jelenleg folyik az egyeztetés az előadói körrel. A konkrét lebonyolítás szervezésében viszont komoly lemaradással küzd a Társaság: a Varsói Egyetemen felállt új rektorátussal akadozik a kommunikáció, és hazai oldalról is érezteti hatását az MTA-val kapcsolatos új kormányzati kultúrpolitika. Fővédnöki felkérésünket elfogadta Dr. Áder János köztársasági elnök úr (az MTA elnökének írásbeli visszajelzését védnöki felkérésünkre továbbra is várjuk). A kongresszus védnökségére szintén felkért Kásler Miklós miniszter úr (EMMI) viszont, előzetes szóbeli jelzése ellenére végül nem fogadta el a felkérést, a Társaság elnökével és a varsói szervezőkkel megkezdett egyeztetése május folyamán megszakadt, és a Társaságot 2019. augusztus 15-i levelében az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő Nemzeti Kulturális Alap Igazgatósága értesítette, hogy a korábban szóban megígért támogatás miniszteri keretből nem biztosítható. Az ősz és a tél folyamán megkísérelt újabb kapcsolatfelvételi kísérleteink nem jártak sikerrel.
A koronavírus járvány miatt a kapcsolatok fenntartása nehézkessé vált, a Varsói Egyetem rektora márciusban elküldött írásbeli megkeresésünkre egyelőre nem válaszolt. Ezek után a további teendőkről és lehetőségekről a Társaság 2020 májusában összehívandó közgyűlése hivatott dönteni, a kongresszus első körlevelének kiküldésére és a honlap beindítására csak e döntés függvényében lesz módunk és lehetőségünk. Ami bizonyos: elkerülhetetlen a Kongresszus időpontjának 2021-ről 2022-re módosítása.
Legutóbbi választmányi ülésünkön Bécsben sor került a következő kongresszuson esedékes tisztújítást előkészítő Jelölőbizottság felállítására (Dobos István, Olga Khavanova, Pozsony Ferenc és Vančo Ildikó), valamint megkezdtük a Klaniczay-díj további sorsáról az egyeztetést (a díjat alapító MTA Irodalomtudományi Intézet, majd a fenntartást 50%-ban finanszírozó MTA BTK jogi státusának megváltozása ezt elkerülhetetlenül szükségessé teszi). A döntés ebben a kérdésben is tolódik – az idei évben azonban még a status quo alapján a Társaság és a Bölcsészettudományi Kutatóközpont a hagyományos formában, együttesen adja ki a díjat.
A 2019. évi Klaniczay-díjat a Kuratórium Túri Tamás Textustól a kontextusig: Unitárius Apokalipszis-kommentárok Erdélyben a 16–18. század között (Kolozsvár : Magyar Unitárius Egyház, 2018) című munkájára ítélte oda. A díj átadására az – akkor még – MTA BTK ITI és a Pécsi Tudományegyetem szervezésében zajlott országos régi magyar irodalmi konferencián (Imitáció és parafrázis: Szövegváltozatok a magyar régiségben, Pécs, május 23–25) került sor.
A 2019-es év legfontosabb, a Társaság által rendezett tudományos tanácskozása a VI. Nemzetközi Doktorjelölti Konferencia volt: Folytonosság és megszakítottság a magyar kultúrában (Bécs, Bécsi Egyetem Finnugrisztikai Program, 2019. szeptember 4–6). A rendezvény sikere mind a résztvevők létszámát, mint az általuk képviselt intézmények körét tekintve kiemelkedő volt: 68 előadó vett részt rajta 7 ország 14 egyeteméről. Magyarországot nyolc doktoriskola képviselte, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország, Spanyolország, Finnország és Románia egy-egy doktori iskolával volt jelen; a résztvevő intézmények köre a műszaki és gazdaságtudományoktól a zenetudományig, a történettudományig, az irodalomtudományig, a nyelvtudományig, a néprajztudományig terjedt. Tudományos szempontból általános eredményként lehet kiemelni, hogy a hungarológia részdiszciplínái felől indulva az előadók valójában a modernitás / modernitások kérdését járták körül, a népi kultúrától a magas írásbeliségig, a természet- és társadalomtudományoktól a humántudományokig. Módszertani szempontból újdonságot jelentett, hogy több diszciplínában párhuzamosan jelentek meg a hálózatkutatás modelljeinek humántudományi alkalmazásai. Végül külön kiemelendő egy örvendetes jelenség: az előadások nemzetközi jellege, amely az angol nyelvű kontribúciók számának szemmel látható növekedésében mutatkozott meg. (Részletek és program Társaságunk honlapján: https://hungarologia.net/esemenyek/conferences-and-congresses/doktoriskolak-konferenciai/. Az előadások kötetté szerkesztése jelenleg folyik, a Nemzeti Kulturális Alapnál pályáztunk a publikáció támogatására – kedvező döntés esetén a kötet megjelenése még az idei év 2020 folyamán várható.
Titkárságunk 2019-ben is ellátta az alapszabályban meghatározott koordinációs és információs feladatait; Csapó Mónika szervezőtitkárunk szerkesztésében működik információs levelezőlistánk, honlapunk és facebook oldalunk. A 2019-i számvizsgálóbizottsági jelentés a megelőző évi gazdálkodásunkat rendben találta. A tárgyévre esedékes – a korábbiakhoz képest félmillió forinttal csökkentett összegű – akadémiai támogatást (4 M Ft) késéssel kaptuk meg (2019. augusztus 16-án), ez okozott némi nehézséget rendezvényeink lebonyolításában és aktuális feladataink finanszírozásában. (A bécsi doktorjelölti konferencia anyagi alapját a beígért minisztériumi támogatás elmaradása miatt a Társaságnak saját forrásból kellett kigazdálkodnia.) Irodánknak jelen pillanatban az MTA Humán Tudományok Kutatóháza ad otthont – reményeink szerint az akadémiai intézethálózat átalakítása után az új fenntartóval (ELKH) is sikerül megegyeznünk a maradásról.
Budapest, 2020. május 26.
Monok István
társelnök