K u l c s á r P é t e r
1934. december 14– 2013. január 4.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság vezetősége mély fájdalommal tudatja, hogy elhunyt Dr. Kulcsár Péter, irodalomtörténész, filológus, könyvtáros, az ELTE Egyetemi Könyvtárának nyugalmazott főigazgató-helyettese és a Miskolci Egyetem emeritus professzora, a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtörténeti Munkabizottságának tiszteletbeli elnöke, a hungarológiai kutatások kiemelkedő alakja.
Kulcsár Péter egész munkássága a magyar múlt és a magyarokról alkotott európai kép alapvető forrásszövegeinek gondozása – regisztrálása, kiadása és fordítása – körül bontakozott ki. Kiváló latinistaként elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar és magyar vonatkozású humanizmuskutatás területén (Brodarics István és Antonio Bonfini szövegeinek kritikai kiadásaival, a második „Vatikáni Mitográfus” nemzetközileg is magasan jegyzett edíciójával). Az Egyetemi Könyvtárból történt nyugdíjba vonulása után egyetemi hallgatók nemzedékei sajátíthatták el tőle a textológiai munka alapelemeit. Az Irodalomtörténeti Közlemények szerkesztőbizottságának tagjaként biztos tudással rostálta a szakterületét érintő tanulmányokat, önzetlenül segítve tanácsaival a fiatalabb kollegákat. Szenvedélyes érdeklődése részint a magyar őstörténet, részint a történetírás elméletének, a modern történetfilozófiának reneszánsz előzményei iránt (Ars historica, 1994) sokaknak adtak ösztönzést a szűkebben értelmezett filológián kívül is, főként eszmetörténeti kutatások folytatására. Bonfini-, Oláh Miklós- és Baranyai Decsi János-fordításaival, Heltai Gáspár-, Szepsi Csombor Márton- és Zrínyi Miklós-kiadásaival, az évtizedek óta egyetemi tankönyvként szolgáló Humanista történetírók (1971) antológiával a szélesebb olvasóközönség számára is elérhető közelségbe hozta a magyar múlt kulturális örökségét. A hungarológiai kutatás szempontjából alapvető jelentőségű segédkönyvet jelentetett meg a régebbi magyar történeti irodalom lelőhelyeiről (Inventarium de operibus litterariis ad res hungaricas pertinentiis ab initiis usque ad annum 1700, Bp., 2003); a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság a 2005-ben számára ítélt Klaniczay-díjjal nem csupán az akkor frissen megjelent Zrínyi-próza kritikai kiadását, hanem Kulcsár professzor kiemelkedő és iskolateremtő életművét ismerte el.
Szimbolikusnak tekinthető, hogy egyik első komoly munkája az Európát járó utazó, Szepsi Csombor Márton munkájának kritikai kiadásában való részvétel volt. Az Europica varietas szerzője úgy írt az általa látott, felfedezett helyekről és szokásokról, hogy azokat folyton hazájához viszonyította; honfitársai szemhatárát kívánta tágítani, amikor „nagy gerjedezéssel kívánta ez világban az Istennek és az embereknek csudáit látni”. Kulcsár Péter, az általa bejárt szellemi tájakon nem a maga, hanem mindig mások számára gyűjtött kincseket, honfitársait kívánta meggazdagítani „az Istennek és az embereknek csudáival”.
Az utazó most végleg hazatért. Béke legyen vele.
◊ ◊ ◊ ◊ ◊
Gyászjelentés
Az interdiszciplinaritás jegyében zajló, az irodalomtörténet és filológia, a művészettörténet, valamint az eszmetörténet szempontjait egyaránt érvényesíteni kívánó tanácskozás célja, hogy új szemszögből kerüljön vizsgálatra a részben közös államban kibontakozó, ám távoli területeket, mentalitásokat és tradíciókat egyesítő magyar és horvát reneszánsz kultúra történetének mintegy másfél évszázada, a 15. század közepétől a 16. század második feléig. Az előadások a nemzetközi reneszánszkutatás centrális fogalmai, a „régi” és az „új” köré csoportosulnak: e fogalompár alkalmasnak tűnik arra, hogy kimutassa mind a párhuzamos jelenségeket, a két kultúra közötti strukturális és személyes kapcsolatokat, mind az eltéréseket, olykor konfliktusokat – az egységet a különbözőségben és a különbségeket az egységben.