Beszélgetés Zrínyi Miklósról
Zrínyi Miklós születésének 400. évfordulóján a Magyar Nemzeti Múzeumban kerekasztal-beszélgetésre kerül sor 2020. február 11-én kedden délután 4 órakor.
Pro Cultura Hungarica kitüntetést kapott Gian Paolo Brizzi
Gian Paolo Brizzi, a Bolognai Alma Mater Studiorum professzor emeritusa, a bolognai székhelyű olasz egyetemtörténeti kutatócsoport vezetője, köteteinek szerkesztője. Külön figyelmet szentelt a Bolognai Egyetem, de általában az itáliai felsőoktatási intézmények magyar hallgatóinak. Az előkerült dokumentumok feldolgozása során szoros kapcsolatokat épített ki és ápolt több magyarországi intézménnyel. Elősegítette magyar diákok és kutatók olaszországi kutatásait. A Magyar Emlékek Itáliában program munkatársaként a bolognai és az emilia-romagnai anyag áttekintésében nyújtott pótolhatatlan segítséget. Aktív közreműködésével több konferenciát szerveztek a magyar diákok Itáliában és az italianisztika Magyarországon témakörben. Munkásságával, életművével Brizzi professzor példázza azt, hogy miként válhat egy nem magyar ember par excellence magyarságtudóssá, vagyis hungarológussá, hozzájárulva önismeretünkhöz, és a magyar kultúra megismertetéséhez a világban.
Gian Paolo Brizzi kitüntetését a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság javasolta, a Szegedi Tudományegyetem, az ELTE Egyetemtörténeti Kutatócsoportja, és az MTA Irodalomtudományi Intézete támogatásával.
Magyarországi tartózkodása alkalmával mutatta be Molnár Antal, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet igazgatója az MTA KIK, a Bolognai Városi Könyvtár és a Kossuth Kiadó könyvét, amely a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság eszmei támogatásával jelent meg: Csízi István, Kovács Zsuzsa, Utasi Csilla, Magyar-horvát diákcímerek a bolognai Archiginnasióban, Budapest–Bologna, 2020. A könyv olaszul is megjelent: Stemmi di studenti ungaro-croati all’Archiginansio di Bologna. Budapest–Bologna, 2019.
25 éves a belgrádi hungarológia
A Belgrádi Egyetem Filológiai Karának Magyar Nyelv és Irodalom Tanszéke fennállásának negyedszázados évfordulóját ünnepli. A tanszéket Sava Babić, a neves irodalomtörténész és műfordító alapította 1994-ben azzal a céllal, hogy kineveljék a magyar nyelv és kultúra szerb anyanyelvű szakértőit. Az eltelt 25 év alatt a tanszék egykori hallgatói közül többen is doktori fokozatot szereztek, a mai állandó oktatók mind a volt hallgatók körül kerültek ki.
A jeles évfordulót a tanszék nemzetközi konferenciával ünnepli november 29–30-án. A szűkebb régión (Szerbia, Horvátország, Szlovénia) kívül magyarországi, romániai, szlovákiai, ausztriai, sőt norvégiai és oroszországi egyetemek és kutatóhelyek jelentős irodalmárai és nyelvészei, kultúrtörténészei és műfordítói tartanak előadást a konferencián; az előadások nagy része magyar, kisebb része szerb nyelvű. A megnyitón mások mellett beszédet mond Sava Babić özvegye is.
A program- és absztraktfüzet ide kattintva tölthető le.
A VI. nemzetközi doktorjelölt-konferencia szakmai értékelése
(BÉCSI EGYETEM, 2019. SZEPTEMBER 6.)
A doktoriskolai konferenciák a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság tevékenységének egyik leghangsúlyosabb elemét alkotják. Nemcsak a hungarológia szempontjából fontosak (a tudományos utánpótlás, a kutatás folytonossága itt teremthető meg), hanem a hazai és nemzetközi egyetemi képzési rendszerhez is kitüntetett ponton illeszkednek: a posztgraduális doktori képzésben résztvevő hallgatók számára publikációs fórumot, nemzetközi kapcsolatteremtési, hálózatépítési lehetőséget biztosítanak. Nagy sikerük főként ez utóbbi szempontnak köszönhető. A 2019. szeptember 4–6. között Bécsben sorra került Folytonosság és megszakítottság a magyar kultúrában című rendezvény a hagyománnyá vált sorozatnak immár hatodik találkozója volt (A korábbiakról – s azok elektronikusan vagy kötetben publikált anyagáról – honlapunk tájékoztat: https://hungarologia.net/esemenyek/conferences-and-congresses/doktoriskolak-konferenciai/.)
A Bécsi Egyetem Finnugor Tanszéke és a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság közös szervezésében zajlott konferencia az eddigiek közül mind a résztvevők létszámát, mint az általuk képviselt intézmények körét tekintve kiemelkedő volt: 68 előadó vett részt rajta 8 ország 15 egyeteméről. Magyarországot nyolc doktoriskola képviselte, Ausztria, Szlovákia, Horvátország, Lengyelország, Spanyolország, Finnország, Románia egy-egy doktori iskolával volt jelen; a résztvevő intézmények köre a műszaki és gazdaságtudományoktól a zenetudományig, a történettudományig, az irodalomtudományig, a nyelvtudományig, a néprajztudományig terjedt. Az előadások, a körlevélben megfogalmazott felhívásnak megfelelően, a magyarságtudomány különböző diszciplináris területein vizsgálták a kulturális hagyomány folytonosságának és megszakítottságának kérdéseit. Az érdeklődés centrumában főként a tradíció teremtésének, átszármazásának, recepciójának időbeli törései álltak, amelyeket egyfelől külső körülmények alakulása, másfelől a folytonos újraértelmezéssel járó szükségszerű szelekció, az emlékezet és a felejtés dinamikája idézett elő. Ezek a törések és újraépülések tehát nem csupán veszteségként, a kontinuitás megszakadásaként foghatók fel, hanem az értelmezés gazdagodásának, szempontjai változásának is tekinthetők. Egy nemzeti közösség, egy nemzetközi térbe ágyazódó kultúra identitásának szükségszerű része az identitáselemek koronkénti újrarendezése, a narrációk folyamatos újraírása – különösen érvényes ez a magyar kultúrára, hiszen történelmi vetületben a magyar kulturális tér mindig többnyelvű, soknemzetiségű kommunikációs közeg volt.
Az előadások három napon keresztül három párhuzamos szekcióban, hat témakörben zajlottak:
- irodalomtörténet
- nyelvtudomány
- történettudomány
- néprajz és kulturális antropológia
- zenetudomány
- művészettörténet
Az egyes tematikus blokkok szakmai eredményeinek részletezése helyett (ez majd a várható publikációkban fog megtörténni), általános eredményként lehet kiemelni, hogy a hungarológia részdiszciplínái felől indulva az előadók valójában a modernitás/modernitások kérdését járták körül. A tradíció mind identitásdiskurzus és/vagy emlékezetpolitikai stratégia ugyanis folyamatosan alakul, azonban egyes gócpontokon robbanásszerű, alapvető változásokat mutat, lényegében minden vizsgált területen, a népi kultúrától a magas írásbeliségig, a természet- és társadalomtudományoktól a humántudományokig. (A 18-19. század határán, illetve a 19-20. század határán.) Az előadások ugyanakkor hangsúlyosan hívták fel a figyelmet az innovációs törekvések hagyomány általi meghatározottságára is (egy példa: az irodalmi avantgárd saját hagyományértelmezésének kereteire). Módszertani szempontból újdonságot jelentett, hogy több diszciplínában párhuzamosan jelentek meg a hálózatkutatás modelljeinek humántudományi alkalmazásai. Végül külön kiemelendő egy örvendetes jelenség: az előadások nemzetközi jellege, amely az angol nyelvű kontribúciók számának szemmel látható növekedésében mutatkozott meg.
A konferencia logisztikai hátterét (helyszín, fogadások, technikai struktúra) részint a Bécsi Egyetem saját hozzájárulás biztosította (a szervezésben és koordinálásban az egyetem munkatársai voltak segítségünkre), részint – az NKA – hozzájárulást kiegészítve – az Osztrák-Magyar Akció Alapítvány támogatása segítette.
A Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság a konferenciaanyag elektronikus hozzáférhetővé tétele mellett annak egységes kötet formájában történő publikálását tervezi – természetesen további, publikációs pályázati támogatás segítségével.
A konferencián készült fotók ide kattintva tekinthetők meg.