A Társaság logója és jelmondata

Társaságunk 2014. augusztus 27-i választmányi ülésén elfogadott

jelmondata: „Flavescent segetes” (Megérik a vetés),

jelmondat nélküli és jelmondatos logója:

       

Az emblémaválasztásról

A mottó Gabriel Rollenhagen Nucleus emblematum selectissimorum (1611) című művéből származik, ahol az emblémaképet magyarázó disztichon a következő:

Flavescent segetes cum Sol volet, et mala iusto
In melius rediget tempora longa dies.

(„Megsárgul majd a vetés, ha a Nap akarja, és amikor kell, majd / jobbra fordítja a bajokat az idő.”)

A jelmondat a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság küldetésének lényegét sűríti: a magyar kultúra terjesztése, a világban a magyarokról kialakult kép történetének értelmezése, valamint e kép formálása az információk hatékony terjesztésével a más kultúrákkal és nyelvekkel folytatott párbeszéd révén hosszú távú feladat, nem függhet kurrens politikai helyzettől, kulturális vagy politikai divatoktól. S amint a munka is hosszú távra tervez, úgy annak eredménye is történelmi távlatban mutatkozik meg – a mai kulturális kapcsolatok az előző generációk erőfeszítéseinek gyümölcsei, amint a jövő a mostani generációk munkájára épülhet csak.

A nyelv, amelyen az embléma megfogalmazódott, az európai kultúra közös nyelve, a latin; keletkezésének eszmetörténeti kontextusa a sztoikus filozófia, amely a nyelvi, vallási, politikai, származási és kulturális különbségeken fölülemelkedő európai szellem egyik legfontosabb közös hagyománya. Ugyanakkor utal Társaságunk hazai gyökereire, szellemi elődeire. Az emblémaverset a magyar költészet klasszikusa, Zrínyi Miklós (1620–1664) már a 17. században magyarra fordította, Vitéz hadnagy című művének Constantia et fortitudo in adversis című fejezetében:

„Ad jobbat az Isten, megsárgul a kalász; sokszor egy tűrés az te veszedelmedet jóra fordítja, és helyére hozza romlott állapotodat. A veszedelmet, a szerencsétlenséget csak úgy kell tartani, miként az esőt, gonosz időt és szélvészt. […]Hát a vitéz ember, akinek a veszedelem az ő elementumja, az ő koronája, és dicsősége, mért nem mondja aztat: Ad jobbat az Isten, örömest szenyvedek.”

Ugyancsak Zrínyitől származik a Rollenhagen-embléma verses parafrázisa is:

Ad jobbat az Isten, megsárgúl az kalász,
Üdővel megvídul az megbúsult vadász.

(Adriai tengernek Syrenaia, Bécs, 1651. Idillium I. 74.)

Az emblémaválasztással egyszersmind Társaságunk első főtitkára, a legnagyobb Zrínyi-kutatók egyike, Klaniczay Tibor (1923–1992) emléke előtt is tisztelgünk.

Az eredeti Rollenhagen-embléma újraértelmezésére Szűr-Szabó Edit designert kértük fel. A logó grafikai programjában a földgömböt felosztó szélességi körök búzavirággá alakulnak át, ezzel ölelő, kiinduló és visszatérő egységként jelenítik meg a Társaság küldetését. A stilizált virágmotívum diszkréten utal a nemzeti színekre, másfelől pedig a földrészek kék alapon fehér, felhőkre utaló ábrázolása a filológia „égi magasságait”, a tudomány határok feletti globális jellegét emeli ki.