A hungarológia fogalma

Tuomo Lahdelma,
a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság volt elnökének gondolatai
a hungarológia fogalmáról

A magyarságtudomány (hungarológia) fogalmának számomra a magyarsággal foglalkozó, széleskörű nyelv-, irodalom-, néprajz-, kultúra-, történet- és társadalomtudomány együttesen biztosít jelentést. A magyarságtudomány művelői továbbá nem elsősorban csak a magyarországi, hanem a nem magyarországi magyar és az egyéb külföldi kutatók is. A szakterület körébe tartozik az a tudományos munka is, ami a kívülálló, idegen nyelvű kutatók részvételével történik. Ezért a tudományterület a jelenkorban alapvetően kultúraközi szituációban jön létre és formálódik. Többek között olyan látószögből is, amelyben a külföldiek a magyarságot a saját kultúrájukon keresztül szemlélik és interpretálják. De ugyanezen az alapon mondhatjuk azt is, hogy az a tudományos munka, amit a magyar kutatók saját kultúrájuk feltárását és értelmezését illetően végeznek, máris hungarológiai szempontokat érvényesít, ha a saját irodalmukat és művelődésüket egy más kultúra tükrében kezdik szemlélni. Például az irodalomtudományra vonatkoztatva azt mondhatjuk, hogy a hagyományos komparatisztika helyét felváltó szerteágazó vizsgálatok nem csupán az idegen alkotó, hanem a feldolgozott tapasztalatok alapján a saját anyanyelvű irodalom történeti kérdéseit is új szempontokkal gazdagíthatják. A magyarságtudomány széles területe a tudományközi vizsgálatoknak kedvez, és kívánatos, hogy olyan kutatócsoportok is bekapcsolódjanak művelésébe, amelyekben a magyar és a külföldi résztvevők együttesen vesznek részt. Fontosnak tartom, hogy az eljövendő konferenciákon s kongresszusokon a magyarok s a külföldi kutatók közös részvételű szimpóziumait preferáljuk, és hogy ezek a tudományos események mind határozottabban a tudományközi és az interkulturális párbeszéd fórumai legyenek.